Elméletileg az építőzsaluzat felhasználható bútorok készítésére, de gyakorlati alkalmazása számos korláttal szembesül, és átfogó értékelést igényel három szempontból: anyagtulajdonságok, feldolgozási nehézségek és felhasználási forgatókönyvek.
Építési zsaluzat anyagtulajdonság-fokának egyeztetése a bútorkövetelményekkel Az építőzsaluzat alapvető funkciója a betonöntés támogatása, anyagválasztása és folyamattervezése e cél körül forog. Példaként említve a nyárfa maganyagot, az általános építési zsaluzat vastagsága 12 mm-18 mm, nedvességtartalma 8%-12%, hajlítószilárdsága 13 MPa, a felületén pedig melaminréteg található. Bár ez a szerkezet rövid távú teherbírási követelményeket tud kielégíteni, jelentősen eltér a bútorok anyagszükségletétől:
Felületkezelési korlátok: A melamin réteget elsősorban vízszigetelésre és foltállóságra használják, de hiányzik belőle a bútorokhoz szükséges textúra és tapintható érzet. Ha közvetlenül asztallapként használják, erős műanyag megjelenése befolyásolhatja az általános minőséget.
Szerkezeti stabilitásbeli különbségek: Az építkezési zsaluzat több-rétegű nyárfa szendvicsszerkezetet használ. Bár a hajlítószilárdsága megfelel a szabványoknak, a bútorhasználatból eredő hosszú távú dinamikus terhelések (például gyakori mozgás és nehéz tárgyak elhelyezése) hatására a rétegek szétválása vagy deformációja előfordulhat.
Környezetvédelmi vita: Egyes alacsony árú{0}}építési sablonok formaldehid{1}}tartalmú ragasztókat tartalmazhatnak. Ha nem szerezték meg a bútorok-minőségű környezetvédelmi minősítését, közvetlen beltéri használatuk egészségügyi kockázatot jelenthet.
